Spiritualitás

Én és a spiritualitás

Ahogy elkezdtem a spirituális utat járni, nem igazán szerettem róla beszélni, az általános sztereotípiák miatt. Ja, hogy szektába jársz, ja, hogy te ilyen idióta fura vallást követsz?
Azt kell, hogy mondjam, hogy a mai világban a spiritualitás is igencsak eltorzult. Már nem teljesen arról szól, ami az valójában. Manapság már teljes káosz uralkodik mindenben, mert bizonyos emberek, alkottak egy fogalmat a dolgok köré, meghatároztak egy jellemvonást, egy tulajdonságot a különböző dolgoknak és ez alapján mi emberek el is hisszük. Azok akik ehhez “értenek” és azok akik saját véleményüket, ítéletüket, bélyegzőjüket köré építették így gondolják, akkor már az úgy is van. Irány a csorda után mindenféle saját tapasztalat nélkül, mint az életben sok minden után.

A spiritualitás nem egy vallás, nem egy különleges dolog, nem egy életforma, ami trendi. Úgy gondolom, hogy ez igazából valójában maga a lélek, maga az univerzum, az ősi természetes mivolta az emberiségnek. Csak, ahogy az emberekben megjelent az anyagiasság, az Istengyűlölet, az énközpontúság és sorolhatnám, ennek valódi értéke ezáltal változott, és elfelejtettük, hogy a spiritualitás maga igazából bennünk van és a világ nem csak annyi, amennyit fizikai szemünkkel érzékelünk, annál sokkal több.

Hidd el én nagyon jól tudom, hogy milyen nehéz is ez…

A “tanítóim” nagyon sokszor kérdezték tőlem, hogy Joci miért van benned ennyi félelem, miért vagy ilyen görcsös, miért ragaszkodsz hozzá, miért nem engeded el? Engedd el, nem számít, ezek nincsenek. S én meg néztem érthetetlenül, hogy nem tudom, fogalmam nincs miért vannak ezek az érzések bennem és halvány lila gőzöm nincs, hogy engedjem én ezt el. Évekbe telt mire bizonyos dolgokat megértettem és el tudtam engedni, de ehhez nagyon sokat kellett foglalkoznom dolgokkal, magával az élettel, minél többet megtudni róla. A születésről, a halálról, a karmáról, az életfeladatról, más bolygókról, a teremtésről stb. stb. stb. Előadásokat hallgatni, könyveket olvasni, tanfolyamokra járni. Tágítani a tudásom, merni elindulni új dolgok felé, merni elhinni olyan dolgokat is, amikben kételkedtem, amikről azt gondoltam ó ugyan már ez hülyeség.

Meg kellett tanulnom kiszűrni az információkat, hogy ez valóban igaz vagy valami nem kerek, erre a tudásra valóban szükségem van, megfigyelni hogy miért van bennem ellenállás bizonyos dolgok felé? És ahogy egyre többet foglalkoztam ilyen dolgokkal, egyre jobban mertem az új dolgok, a metafizikai dolgok felé közeledni valahogy kialakult a saját “szűrőm”. Ezáltal ki tudtam már szűrni azokat az információkat, amikre nekem szükségem volt. Fel tudtam ismerni, hogy úgy érzem ez fontos információ, de még nem állok készen rá, hogy befogadjam. Még nem jött el az ideje annak, hogy én ezt be tudjam építeni. Okés, tudom, hogy később foglalkoznom kell vele, és ha eljön az ideje, akkor úgyis elém fog kerülni, de addig nem állhatok meg. Folyamatosan információkra van szükségem, hogy megértsem a világot, megértsem az emberiséget, megértsem önmagam. S mindezt úgy, hogy éltem a hétköznapi életem, napi 8 óra munka, takarítás, bevásárlás, főzés, néha egy kis szórakozás. Ezzel, csak azt szeretném közölni, hogy ez nem azt jelenti, hogy a spirituális emberek, mind guruként élnek, full Zen-ben.

Tudjátok nekem hányszor fordult meg a fejemben az,

hogy sokkal fontosabb dolgok is vannak a világban, olyan információk, amelyekre szükségem lenne, amelyekre szüksége lenne az embereknek, de mégis helyt kell állni a világban. Nem mindenkinek adatik meg az élete során az, hogy viszonylag hamar megtalálja önmagát és csomó mindent tud a világról. De ez teljesen rendjén van így, egyéni utak vannak. Ne másokhoz mérjük már magunkat!!! Saját magunkhoz kell mérni magunkat, nézzük már meg, hogy X éve hol tartottunk, azóta mennyi mindent elértünk és megtanultunk. Azóta, már bizonyos helyzetbe nem megyünk bele, mert már megtanultuk, megértettük a tanítást. Ez a fontos, nem az, hogy ki hol tart, az lényegtelen. Mindenki saját magával kell, hogy foglalkozzon.

Lehet itt szidni a világot (néha én is ezt csináltam, de belőlünk indul ki minden), hogy milyen az emberiség, milyenek az emberek, hogy ezen a bolygón soha nem lesz szép boldog, szeretetteljes élet, hogy nem lesz összefogás, nem lesz szeretet. Ha így állunk hozzá a dolgokhoz, akkor valóban soha nem fog megváltozni semmi. Ha folyton azzal foglalkozunk, hogy miért ilyen és miért nem olyan a világ, az az ember, akkor minden marad a régiben. Ezáltal megtagadjuk önmagunk és nem teszünk magunkért, ezáltal a világért sem. A saját boldogságunk nem akkor fog bekövetkezni, ha majd a többi ember, ha majd az egész világ megváltozik. Ez tévedés! A világ csak akkor fog megváltozni, ha TE változol meg! Ha magaddal foglalkozol és visszatérsz önmagadhoz. 

A kitartó munka…

A spiritualitás lenne egy eszköz, hogy végre visszataláljunk az igaz valónkhoz. A spiritualitásban nincs semmi különleges misztérium, ez teljesen természetes, csak elfelejtettük ezt is, mi is ez. És valójában nem is kéne feltétlenül spiritualitásnak nevezni, hiszen ez már csak egy kialakult földi fogalom, mely már be lett kategorizálva és “elítélve”.

Ha végre elkezdjük elengedni ezeket a földi dolgokat, ha végre érdeklődve tekintünk arra, hogy vajon mi van a földi életen túl, ha túl merünk látni, ha túl merünk gondolni, ha meg merjük kérdőjelezni azt, hogy sokkal több a világ, annál, mint amit látunk, mint amit tudunk. Akkor már úgy gondolom, benned megérett valami arra, hogy végre elindulj az úton, ami önmagadhoz vezet. De ne várj csodát, hogy mert te elkezdesz spirituális dolgokkal foglalkozni, egy csapásra megváltozik az életed, neked csak meditálni kell. Ez nem így működik, ehhez sokat kell dolgoznod magadon, merned kell megkérdőjelezni dolgokat, merned kell megtenni dolgokat. Figyelned kell önmagad, az érzéseidet és rá kell jönnöd, hogy mik is ezek valójában!? Tényleg ez volnék én? Tényleg annyira fáj és rossz ez nekem? Milyen trauma ért, milyen hatás ért életem során, amiért egy helyzetben teljesen szerencsétlennek érzem magam és szétvet a fájdalom? Mi történt velem, ami ezt az érzést kiváltja bennem? Tényleg ennyire rossz ami történik velem, vagy már csak zsigerből, programszerűen ez a reakcióm a helyzetre, mert azonosulok vele, és azt érzem, hogy ez vagyok én?! Kérdezd meg magadtól! Nézz mélyen magadba és kezd el vizsgálni magad! 

Minél több tudásra teszel szert, minél többet foglalkozol olyan témákkal, amik metafizikával foglalkoznak, amelyek a fizikai szemen túli világgal foglalkoznak, minél többet figyelsz önmagadra, az érzéseidre, egyre tudatosabb leszel. Észre sem veszed, és máris megértettél, vagyis jobban mondva visszaemlékeztél egy csomó dologra. 

Mit gondoltok? Szerintetek én nem akartam abbahagyni…

Szerintetek néha nem volt elegem abból, hogy mindenki azt közli, hogy milyen szép a világ, milyen csodálatos energiák jönnek, és micsoda csodák történnek a világban? Mikor mindenhol azt olvastam, hogy a Föld rezgésszintje emelkedik, és hogy az emberek ébrednek és jön egy szebb világ? Már évek óta ez folyik mindenhonnan kb.

Éltem az életem a lehető legnagyobb tudatossággal, ahogy csak tudtam. De folyamatos akadályok, nehezítések jöttek az életemben, amiket mind meg kellett oldanom. Számtalanszor kiakadtam, hogy az egész spiritualitás egy butaság, már tényleg igaz, hogy átmossák az ember agyát, és már teljesen elment az eszem, hogy eszerint próbálok élni? Őszintén, volt rá példa, hogy az alacsony tudatszint előtört belőlem, és igen csak szidtam az egészet, aki kitalálta azt is. S hogy engem ez az egész már nem érdekel, szép világ persze mikor? Könnyebb élet? Viccelsz? Egyre rosszabb a világ…ebből könnyebb, szebb, boldogabb élet? Mikor? 100 év múlva? – Nem értettem…

De nem adtam fel!

Valahogy sosem engedtem el teljesen, voltak összeomlások, összetört a hitem, felmerült bennem, hogy elbasztam egy csomó időmet erre és nem működik az egész. Viszont sosem hagyott el teljesen. Össze kellett törnöm életem során, el kellett veszítenem a hitemet, szükség volt arra, hogy elegem legyen az életből, hogy újra erőt vegyek, felálljak, összeszedjem a hitemet, az önmagamban való hitemet és teljes gőzzel beleadjak mindent – Márpedig én akkor is végigcsinálom! Nem állíthat meg semmilyen akadály, nem állíthatnak meg az életem nehézségei, nem állíthatnak meg a világban történt dolgok eseményei. Minden okkal történik! Emlékezz! Nem azért kapod a nehézségeket, hogy az élet kicsesszen veled, hogy te milyen szerencsétlen vagy. Hanem azért kapod ezeket, hogy megoldd, megértsd és felállj belőle, hogy igenis elhidd, hogy képes vagy rá. Hogy igenis megtanuld, hogy nem mások határozzák meg az életedet, nem egy másik ember határoz meg téged, nem az határoz meg, ahogy egy másik ember bánik veled. Csakis Te határozod meg saját magadat! 

Végszó

Végül rájöttem, hogy azok az energiák, az élet eseményei valóban nagyszerűek, de azoknak van egy fizikai megnyilvánulása, amiket rosszként élünk meg, mert káoszként jelenik meg, ami félelmet kelt. De szükség van erre a “sokkra”, hogy az, aminek már nincs helye többé, az összeomoljon és “új világ” jöhessen létre. Ehhez viszont előbb a saját magunk világát kell rendbe tennünk!

Tehát, MAGunk által változhat csak meg a világ!