Rólam és a célom
Köszöntelek!
Hudák József vagyok. Gazdaságinformatikus végzettséggel, jelenleg szoftvertesztelőként dolgozom.
Már gyermekkoromban is furcsa szemmel néztem a világot, az embereket. Sok mindent nem is értettem igazán, miért kell bizonyos dolgokat megcsinálni és az emberek miért viselkednek úgy, ahogy…
Emiatt sokszor egyedül éreztem magam a nagyvilágban, és sohasem találtam a helyem. Sokszor úgy éreztem én nem vagyok idevaló, nekem ez a „földi élet” nem megy. Mindig azt éreztem, hogy itt bizony valami nem kerek, de nem értettem, hogy mi. Így nem volt más választásom, mint „követni” a földi, fizikai lét megszokott ütemét.
A kezdetek
Megtanulni, hogyan kell élni ezen a Föld nevű bolygón. Bizonyos helyzetekben, hogyan kell viselkedni, “mit szabad és mit nem”. Tanulj, dolgozz, sportolj, élj egészségesen, szórakozz (de ne túlságosan)…
Ezen nyilván mindenki végigmegy, hisz ez az élet rendje, természete. Ezáltal kialakul egy kép a világról, önmagunkról, a helyes viselkedésről. Gyerekként, ahogy egyre nő az ember, egyre több és több dolgot “tanul” meg, s természetsen, mint itt ezen a helyen, mindenki sérül is. Hiszen ez kikerülhetetlen, míg “ilyen a világ”.
Tanul? – Ezt a kifejezést én inkább, máshogy közelítem meg, én inkább azt mondanám megírja saját “szoftverét”, “programját”. Mint a mai világban is tudjuk, hogy nincs tökéletes program, folyamatosan fejlődik minden, változások történnek, bizonyos dolgok elavulttá válnak. A mindennapi használat közben lépnek fel hibák, új igények. Így van ez az önmagunk “programozásával” is. Vannak benne jól megírt programok, de vannak benne nem tökéletes, – hibás kódrészletek is. De ezzel nincs semmi baj, ebben a duális világban elég nehéz a tökéletesség formáját mindenben megalkotni. Egyáltalán mit jelent a tökéletesség? Hisz minden mindig változik…vagy csak a tudatunk tágul?
A feladatunk az, hogy ezeket a hibás program részeket megtaláljuk és felismerjük önmagunkban, és "újra írjuk" azokat.
A pályaválasztás
Az érettségi után pályaválasztás küszöbén állva, igencsak el voltam bizonytalanodva, hogy mit is kezdjek az életemmel. Nem tudtam mi akarok lenni, mivel szeretnék foglalkozni.
Aztán a földi élet általi legjobb döntéseket mérlegelve esett a választásom az informatikai tanulmányokra. Gimiben ez volt a kedvenc tárgyam, amiből még jó is voltam, bár még elég sok mindent nem is tudtam. Így kerültem gazdaságinformatikus alapszakra.
Az egyetemi létbe csöppenve, ahogy ültem az előadásokon, gyakorlatokon, őszintén szólva elég szarul éreztem magam. A szaktársaim sokkal többet tudtak nálam, mint én. Kábé azt sem tudtam igazán mi az a programozás, nem hogy bármilyen programozási nyelven írjak bármit is. Emiatt néha bántottam magam. Ugyan mai fejjel visszagondolva többet is beleadhattam volna a tanulmányaimba, de így is sikeres záróvizsgát tettem le, immár munka mellett.
A nagybetűs munkaélet
A gyakorlati helyemre kerülve, belecsöppentem a nagybetűs életbe. Voltak kihívások, voltak nehézségek, de úgy érzem jól vettem az akadályokat, csak épp nem bíztam kellőképp magamban. Úgy Isten igazából, a zsigereimben érezve. Nagyon sokat fejlődtem és tanultam, mind szakmailag, mind emberileg, amiért nagyon hálás vagyok, azoknak, akikkel együtt dolgoztam.
Természetesen azóta egy pár munkahelyváltáson már túl vagyok, de továbbra is tesztelőként dolgozom, immár 6 éve.
Ha őszinte akarok lenni Hozzátok és persze magamhoz is, akkor be kell, hogy valljam, hogy nagyon sokáig nem találtam a helyem ebben a szakmában. Azt éreztem valami hiányzik, talán mást kellene csinálnom. Talán nem ez az én utam. Nagyon sokat agyaltam és gondolkodtam, hogy mit is kéne kezdenem az életemmel, a munkámmal. Próbálkoztam más dolgokkal is, de valahogy mégis mindig a tesztelői pozícióra sodort az élet. Kikerülhetetlen volt. De miért is ne csinálhatnék egyszerre több dolgot?
A jelen időszakok
Több, mint egy éve egy nagyon jó céghez és csapatba kerültem, ahol végre elkezdtem értékelni magam, elhinni, hogy igenis van helyem ebben a szakmában és jól végzem a munkám. Köszönöm a sorsnak, hogy ilyen nagyszerű emberek közé sodort.
De persze a negatív érzéseim önmagammal szemben, itt is kísértettek. Továbbra is jelen voltak az életemben. Nagyon sokáig küzdöttem magammal. Mi a baj velem? Miért nem értékelem azt, amim van? Mi mást kellene csinálnom? Nincs semmi, amihez értenénk…
Jöttek az önbántások sorban. Majd elkezdtem elfogadni és hinni magamban. Megtanultam elfogadni, hogy semmi baj nincs velem, csupán annyi, hogy nem vagyok mindig tökéletes, de ezzel mindenki így van.
Elkezdtem meglátni a munkám szépségét. Teljesen ugyanolyan, mint maga az élet. Munkám során is a programokat, rendszereket ellenőrzöm, tesztelem. Az életem folyamán is, a részben általam írt programok szerint élek és az a dolgom, hogy felismerjem, mely kódrészek hibásak, melyeket kell javítani. Ha ez megvan, jöhet az új igény, a megrendelés, majd a fejlesztés.
Az “aha” érzés
Ha az élet nem sodor erre a munkaterületre, ha nem megyek végig, azon amin végig kellett mennem, talán nem kezdem el megérteni magát az életet. Tulajdonképpen mi is úgy élünk, mint egy szoftver és az a feladatunk, hogy felismerjük és átírjuk.
Hozzáteszem, ahhoz, hogy én idáig eljussak, számos dolog került az életembe, ami effelé vezetett. Először is a sok önfejlesztő és motivációs könyvek és előadások. Na meg persze a spiritualitás. Megérteni, hogy az ember TEST-LÉLEK-SZELLEM egységből áll, és nem csak egy test. Az univerzum sokkal bonyolultabb annál, mint amit fizikai szemünkkel érzékelünk. Megtanulni, hogy minden mindennel összefügg, minden okkal történik. Nem véletlenül lép be valaki vagy valami az életünkbe, nem véletlenül viselkedünk úgy, ahogy.
Végig kellett mennem azon, hogy megtanuljak meditálni, lecsendesíteni az elmém és “kapcsolatba” lépni önmagammal.
Ugyan még én sem vagyok teljes, nekem is vannak rosszabb napjaim, amikor még a régi programok szerint élek, de folyamatosan dolgozom rajta.
Összegzés
Ha nem kerülök tesztelői munkakörbe, akkor talán sohasem jutok el ide. Ha a munkám által nem kényszerülök arra, hogy komplex rendszereket lássak át, összetettebb feladatokat oldjak meg, olyan képleteket, funkciókat fogjak fel, amelyekben az ember igencsak el tud veszni, mint a mátrixban, a való életben.
Ha nem kezdek spiritualitással foglalkozni és ott is számos dolgot megérteni és elsajátítani. Beépíteni az életembe ezeket is, akkor nem tudtam volna elindulni az önfelismerés útján. Nem lennék annak az útnak az elején, esetleg közepén, hogy újra elérjem azt, aki vagyok.
Az oldalam célja
Miért is hoztam létre „infósként” egy ilyen oldalt? Azért, hogy megosszam a tapasztalataimat, a meglátásaimat és segítsek másokon. Úgy gondolom, akinek szüksége van ezekre a gondolatokra, azok úgyis az oldalamra tévednek. S talán tudtam adni egy löketet, hogy elinduljon az önismeret útján és elkezdje átírni végre az életetét.
Nem azért hoztam létre, hogy majd én megmondom a tutit. Bízom abban, hogy blogomat olvasva, érdeklődsz a téma iránt. Hiszem, hogy tudok neked Kedves Olvasóm, olyan információkat átadni, amire szükséged van, ami ad egy reményt, ami ad egy aha érzést, ami végre kicsit elgondolkodtat.
Elhihetitek én sem tudok mindent a világról, nekem is számos kidolgozandó, megoldandó feladat van az életemben, de folyamatosan arra törekszem, hogy minél több mindent megértsek, elengedjek és önmagamra találjak.
Azokon, amiken én már keresztülmentem és megértettem, úgy érzem, azoknak, akiknek szüksége van rá, segíthetek valamilyen formában az írásaimmal.
Hírlevél
Szeretnél értesülni, ha új bejegyzés készült? Iratkozz fel a hírlevelemre és azonnal értesítést kapsz!