Duális világban eggyé válni

Miért olyan nehéz változni? Miért olyan nehéz kilépni?

Számos ember életében vannak olyan változások, amelyeket tud, hogy meg kellene lépnie, le kéne már tenni, meg kellene már teremtenie, de valamiért mégsem tudja.

Van bennünk egy blokk, ami ezt nem teszi lehetővé. Nevezzük úgy, mint a tudatunkban lévő nem megfelelő kódok.

Ahogy éljük az életünket, az életben történt események érzelmeket váltanak ki bennünk. Legyen az akár pozitív, akár negatív. Legyen szó, akár gyerekkoról, akár már felnőttkorról. Folyamatos érzelmi állapotoknak vagyunk kitéve. Ezek az érzelmek, tárolásra kerülnek bennünk. Mivel minden, mindennel összefügg, így az érzelmek is kapcsolódnak dolgokhoz. Egy hálózatot alkotnak, egy felépített programot. Minél többször fut le ez a program, annál mélyebbre kerül a lényünkben, olyannyira, hogy eggyé válunk minden egyes ilyen kód részlettel. Hiszen nem csak egy van.

Ezekből az azonosulásokból, valóban nehéz kijönni, pláne akkor, ha ez már olyan sokszor került lefuttatásra, hogy már a részünkké vált. Észre sem vesszük, hogy tulajdonképpen mi is történik, ezek alapján éljük az életünket. Újra és újra futtatjuk magunkban, végtelen ciklussal, pedig mélyen legbelül érezzük, hogy valami nem teljes, valami nem okés. De nem értjük!

Néha elkap a változás iránti vágy szele, néha feltör egy elég érzés, egy erős motiváció a leküzdésre, de megállunk és visszalépünk.

Annyira új, félelmetes, velünk nem azonos dolgok ezek, hogy meghátrálunk. Nyugtatjuk magunkat, hogy nem is olyan rossz ez az egész, húzzuk az időt, halogatunk, kifogásokat keresünk stb.

Vajon mi az, ami megállít minket?

Ha visszamegyünk a múltba, mindenki fel tud idézni bizonyos élethelyzeteket magában, amik összeköthetők ezekkel. Csak eddig nem feltétlenül voltunk ezeknek tudatában.

Vegyük máris a gyerekkort. Mint már említettem, gyermekkorban sokszor kaptunk olyan jelzőket, amelyekkel egy idő után elkezdtünk azonosulni, tudattalanul. Persze vannak dolgok, amelyek felnőtt korban is kialakulhatnak.

Sokunk olyan érzékeny az energiákra, hogy az élete során elég egy mondat, ami még akár 20-30 év után is benne marad. Nem tudja elengedni, nem tud megbocsátani, másokat hibáztat és egyszerűen nem tud túljutni rajta. Eggyé válik vele.

De sok olyan kódrészlet is van bennünk, amiknek egyáltalán nem is vagyunk tudatában. Nem feltétlenül tudjuk elhelyezni az életünkben, azt az általában negatív érzést, ami bennünk van. Nem tudjuk mihez kapcsolni a múltunkban. Úgy gondolom ennek két oka lehet. Az egyik az, hogy ezt a kódrészletet te már leszületésedkor hoztad, és feladatod ennek megoldása. A másik, hogy olyan mélyre van eltemetve, hogy nem is tudunk/akarunk szembenézni vele, vagy nem is gondoljuk, hogy az az “apró” múltbéli élmény volt ránk ilyen hatással.

Hogyan is működik?

A mindennapok során számos inger ér minket, amely hatással van ránk. Történnek az események, kaphatunk rossz jelzőket, érhetnek kudarcok, fájdalmak, bántások stb.

A legtöbb esetben ezek bennünk maradnak. Mindezek hatására megjelenik bennünk egy érzelem (félelem, fájdalom, düh, utálat, kisebbrendűség érzése…). Mint tudjuk az érzelmek, hatnak egyrészt a rezgésszintünkre, másrészt a fizikai testünkre is. Az érzelmeink tükrében változik a rezgésünk és a fizikánk is. Ha félünk, a testünk is különböző tüneteket produkál, ha dühösek vagyunk szintén. Továbbá a gondolatok is működésbe lépnek, amelyek a gondolat minőségének függvényében befolyásolják a testi-lelki állapotunkat.

Mint minden, ami történik tárolásra kerül bennünk, így ezek is. Megíródik az események, az érzelmek és a gondolatok programkódja.

Ha egy kód folyamatosan ismétlődik, az egyre mélyebbre és mélyebbre kerül, azaz a részünkké válik, azonossá válik velünk.

Pl. Félelem a kudarctól

Adódik egy élethelyzet, amelyben bizonyítanod kell, véghez kell vinned valamit. Elindul a keresés az emlékekben, elindul egy lekérdezés/szűrés, amely megkeresi azokat a lenyomatokat, azokat az érzelmeket és gondolatokat, amelyek ilyen szituációkban megtörténtek. Az eredmény összegzésre kerül, és automatikusan ezek kerülnek futtatásra.

A helyzetből adódóan megjelenik az ehhez társuló érzelem (félelem a kudarctól), az érzelem súlyosságának, minőségének megfelelően működésbe lép, a testi mechanizmus (gyengeség, gyomorgörcs, izzadás, frusztráció, pánik), majd az ehhez társuló gondolatok (nem fog sikerülni, nem vagy rá képes, add fel – fordulj inkább vissza).

Automatikusan ezzel fogunk azonosulni és észre sem vesszük.

De, ha mélyen bele gondolunk, akkor miért is hisszük el, hogy mi ezzel vagyunk azonosak, mi ezek vagyunk?

Azért mert a múltban történtek olyan élethelyzetek, amik nem sikerültek túl jól, esetleges következmények sokkoltak? Vagy azt hiszed, hogy te alapból ilyen vagy és kész? Ez nem jelenti azt, hogy te ezzel 100%-ig azonos vagy, és nem vagy képes másképp cselekedni.

Ezeket a kódokat ki kell irtanunk, át kell írnunk magunkban.

Ha megfigyeljük az életünket, rájövünk, hogy nagyon sok reakció a múltból ered, mégha nem is emlékszünk rá.

Nem tudunk túllépni a múlton, olyannyira azonosultunk vele. Viszont nincs más mód.

Életed során, akár megaláztak, akár megbántottak, akár gúnyoltak, lenéztek nem az a lényeg, hogy ki mit tett vagy nem tett veled. A lényeg az, hogy te ezeket az élethelyzeteket hogyan kezeled.

• Azonossá válsz azzal, amiért gúnyoltak és lenéztek és el is hiszed magadról?
• Azonossá válsz azzal, hogy téged megaláztak és a megalázottság érzésében éled le az életed?
• Azonossá válsz azzal, hogy téged milyen nagyon megbántottak, ők tehetnek róla? A külvilág miatt lettél ilyen, mások miatt lettél ilyen és hibáztatsz?

S nem éled meg ezek teljességét, ellenkezőjét, pozitív mivoltát?

Élhetjük így is az életünket, viszont ez nem vezet előre. Így csak egy helyben toporgunk, nem fejlődünk, nem kerülünk közelebb önmagunkhoz, nem válunk teljessé. Csak egy “formával” azonosultunk.

Fel kell ismernünk, hogy miért kapjuk ezeket? Mit kell megtanulnunk belőle? – Sokszor tesszük fel magunknak ezeket a kérdéseket és hajlamosak vagyunk túlbonyolítani az egészet.

A kulcsszó úgy gondolom, az AZONOSSÁG, AZONOSULÁS szócskán van.

Mit is jelentenek ezek a szavak?

Azonosság – Ha valami ugyanaz, ugyanolyan, egyforma. – Az azonosság, csak 1 forma, 1 formává válni.
Azonosulás – Hasonlóvá válik, valamivel eggyé válik. Ha azonosulsz valamivel, akkor eggyé válsz vele, tehát csak az (az egy) leszel, amivé váltál.

Ha veszem az EGY-S-ÉG szavunkat, ebben is benne van az EGY. Eggyé, egységgé válni a teljességhez, a boldogsághoz.

Az életünk során számos dologgal azonosulunk, hiszen azonosulnunk is kell. Mindenki azonosul valamilyen érzelemmel, állapottal. Tapasztalni, fejlődni, tanulni jöttünk a Földre, hogy visszatérhessünk az EGYSÉG-be.

Mindenki EGY-ÉN-IS-ÉG, mindenkiben van valami, amivel azonosult. Pl. azonosultál azzal az érzéssel, milyen megalázottnak lenni, milyen félni, kicsinek érezni magad stb. Ezzé az (1) formává váltál, ezzé kellett válnod. Azonosulnod, eggyé kell válnod, több “formává”.

Duális világban élünk! Jó-rossz, pozitív-negatív stb. Mivel egység van és teljesség, nincs jó vagy rossz sem. Csupán egy állapot. Egy formává (érzéssé) válni is csupán csak egy állapot. Minden formának/érzésnek van egy ellentétes pólusa, legyen az akár “jó”, akár “rossz”. Egyik nincs a másik nélkül.

Tehát!

Ugye a negatív formákkal/érzésekkel küszködünk. Azonosulunk, eggyé válunk ezekkel, de ezeknek vannak pozitív formái/érzései. Ahhoz, hogy teljesek legyünk, “egységbe kell rendeződnünk”.
Ha azonosultunk az árnyékos oldallal, akkor nincs más dolgunk, mint azonosulni ennek pozitív oldalával.

• Félsz? – Azonosulj azzal az érzéssel, milyen bátornak lenni.
• Haragszol? – Azonosulj azzal az érzéssel, milyen megbocsátani.
• Nem hiszel magadban? – Azonosulj azzal az érzéssel, milyen hinni magadban.
• Utálod magad? – Azonosulj azzal az érzéssel, milyen szeretni magad.
• Nem tudsz teremteni? – Azonosulj azzal az érzéssel, milyen teremteni

Ha a múltban is azonosulni tudtál a félelemmel, a kétséggel, a hitetlenséggel, az utálattal, a haraggal stb., akkor képes vagy azonosulni ezek pozitív aspektusával is!

Ha megjelenik benned bármely negatív érzelem, van képzelőerőd, van teremtőerőd, vannak érzelmeid. Képzel el, éld bele magad az ellenkezőjébe.

Keresd meg, szedd össze azokat az érzelmeket, helyzeteket, amitől félsz, vagy amit már nem szeretnél, hogy az életed része legyen.

Kezdd el magadban megteremteni az egységet! Válj eggyé! Válj teljessé!

Összegzés

Úgy gondolom, hogyha ezt nagyon sokat gyakoroljuk és teremtjük az új jövőképünket, az új énképünket, akkor le tudjuk tenni ezeket a blokkokat, kódokat.

Nyilván mivel évek alatt épült ki a negatívja bennünk, ezért nem fog egyik pillanatról a másikra megváltozni. Ehhez sok gyakorlásra van szükség, elhatározásra, kitartásra. Ezeket szépen el kell kezdeni kidolgozni, átformálni magunkban.

S ha a jövőben adódik egy helyzet, amikor negatív érzelmek és gondolatok kerítenek hatalmukba, ezt meg kell tudnunk állítani és minden egyes ilyen alkalom adtán, ezt pozitív irányba fordítani. Lásd magad akként az emberként, aki szeretnél lenni, aki simán végig tudná csinálni, ha nem lenne benne ez a kód. Érezd meg azt a mély belső erőt, ami igazából ott van benned, csak elő kell hozni. Teremts pozitív gondolatokat, érzéseket, éld át az egész helyzetet, úgy ahogy szeretnéd, hogy megtörténjen. Negatív érzelmektől, gondolatoktól mentesen, és változtasd meg.

Ha nem sikerül elsőre, nem baj, de ne add fel, ne hagyd abba. Azonnali változásokat akarunk elérni az életben, de ez nem így működik. Hiába szeretnénk, ez nem fog menni.

Kitartónak kell lenni és folyamatosan csinálni, törekedni, legyen szó bármiről az életben.

Nekem is számos olyan dolog van még az életemben, amit még nem sikerült megváltoztatnom, elérnem. De emiatt nem bántom magam. Igyekszem elfogadni, hogy rendben még itt tartok, még meg kell értenem bizonyos dolgokat a múltamban, jelenemben, az életemben, de napról napra azon vagyok, hogy ezeken változtassak. S ha megtörténik, el fogok jutni addig a szintig, hogy már meg van. De el kell jutnom nekem is még arra a tudatszintre, szintet kell lépnem.

A változás útja nehéz. De nagyon sokan beletörődnek abba, hogy ők ilyenek. S nem tudnak változni, ó nekem ez nem megy, én ehhez hülye vagyok, engem ez felidegesít, erre képtelen vagyok és sorolhatnám. A változás nehéz az tény, és ezért vannak ezek a gondolatok, ezek a mondatok, mert igazából nem vagy képtelen rá, menne neked, csak olyan mély változások ezek, amelyek azt az ént, akit te gondolsz már évek óta magadról (amivel azonosultál), és ahogy te már élsz évek óta, ez az egész össze omlana, felborulna és egy teljesen más egyéniség alakulna ki. Ami nem egyszerű falat az tény, de ez az útja.

Nem fog csoda történni, nem fog senki megváltani, csak te saját magad tudod megváltani. Csak saját magad tudod megváltoztatni, senki más nem fogja megtenni helyetted.